A legtöbb anyában megfogalmazódik ez a kérdés a szoptatás valamely szakaszában. A nyugati orvoslás és a tápszerek agresszív marketingje mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy az anyák elbizonytalanodjanak. Elbizonytalanodtunk a természet adta szuper erőnkben, hogy táplálni tudjuk kisbabánkat. A nő, az ember is emlős. Nézzünk szét az állatvilágban. Látunk egy anyát is kételkedni abban, hogy van-e elég teje a kicsinyei táplálásához? Gondolkodik azon, hogy túl vizes, elég zsírdús, elég tápanyagdús-e? Szerintem nem. A sikeres szoptatás egyik alapja, hogy bízzunk magunkban. Rég kihalt volna az emberiség, ha egy anyának nem lenne elég teje. Vannak bizonyos esetek, amikor orvosilag igazolt, hogy kevesebb tejet termel egy anya és ilyenkor szükség van pótlásra, de ez az esetek nagyon kevés százalékát érinti. A hypogalactia, azaz a csökkent tejelválasztást manapság népbetegségnek akarják beállítani. Ha meg tud valósulni az igény szerinti szoptatás, hamar beáll a kereslet-kínálat, és az anyai test alkalmazkodik a babája igényeihez, mind mennyiségben, mind pedig összetételében. Ha hagyjuk a babát szopizni amikor szeretne, az anya teste pár nap alatt beáll az új igényre. Alapesetben tehát egy anya szervezete elég tejet termel. Sem a sör, sem napi 5l víz nem segít, abban, hogy több tejet termeljen egy anya. Csak és kizárólag a gyakoribb mellretétel az, ami bizonyítottan növeli a tej mennyiségét. Ha a mellretétel nem tud megvalósulni, például egy koraszülött baba esetében, akkor a mellszívó is ingerli a mellett, és termel tejet. De tudni kell, hogy semmilyen mellszívó nem lesz annyira hatékony, mint maga a baba. Ezért nem lehet, azt a következtetést sem levonni, hogyha mellszívóval nem jön le nagy mennyiség akkor nincs tej. De erről majd egy másik bejegyzésben írok részletesebben.
Bízzunk magunkban, anyai képességünkben és ne hagyjuk magunkba beszélni azt a tévhitet, hogy a tej egyik napról a másikra elapad, nem tápláló, túl vizes és egyebek.
