Keresés

Mi az igény szerinti szoptatás valójában?



Sokszor éri az anyákat olyan “vád”, hogy elkényezteti a gyereket, ha minden nyekkre mellre rakja. Nem tanulja meg, hogy ne evéssel reagáljon a bánatára, evési zavarai lehetnek, ha éjszaka is szopizni szeretne stb. Azt hívjuk igény szerinti szoptatásnak, ha a baba minden szopizási igényét kielégítheti a mellen. Ez a biológiai norma. Az újszülöttnek az anya mellén, de legalább testközelben van a helye. Ez nem beteges, nem egy új módi, ez a normális, amibe sajnos sokszor bele akarunk szólni.


A szopizás nem egyenlő az evéssel. A szoptatás nem etetés. Tehát nem igaz, hogy evészavarai lesznek az igény szerint szoptatott babáknak. A szoptatás a gondoskodás egyik formája. Táplál, védelmez, immunizál, tanít, ismerkedés, nyugtat. A baba a szopizással kommunikál. Lehet, hogy mikor mellre kéri magát, csak anya kell neki, vagy maga a tej, vagy csak a szopómozgás által kiváltott megnyugvás, vagy ezeknek valamilyen kombinációja. Lehet azt sem tudja pontosan mi a baja, csak azt tudja, hogy anya ölében szopizva elmúlik minden fájdalom, bánat, stressz. Ott érzi jól magát. És ez így van jól. Ezt nem szabad a racionális felnőtt gondolkodással túlgondolni, megakadályozni és beleszólni.



Sajnos ezen a felfogáson, hogy a szoptatás az egyenlő az etetéssel nem segítenek az elterjedt tévhitek és régi helytelen beidegződések sem. Tipikus példája ennek a mániákus mérlegelés szoptatás előtt és után. Vagy az, hogy a kórházban meghatároznak egy “adagot”, amit a szoptatott babának meg kell “ennie”. A szoptatott babáknak nincs adagja. Ha lenne adagja, akkor a szoptatás csak evés lenne. De nem az. Semmi értelme az előtte-utána mérlegelésnek sem, hiszen, milyen információt ad nekünk az, hogy 20 grammal vagy 60-al többet mutat a mérleg nyelve szoptatás után, mint előtte? Semmilyet. Nem vonhatunk le következtetést ebből. Ennyit szopizott akkor és pont. Nem tudjuk miért. Nem tudjuk, hogy csak szomjas volt-e, vagy esetleg valami gátolja a hatékony szopizásban és csak ennyire volt ereje de többet szeretett volna. Ebből nem tudjuk meg, azt sem, hogy az anyának van-e elég teje. Egyedül azt érjük el ezzel, hogy anya rástresszeljen a szoptatásra, és kiéleződve figyeljen minden apró részletre, mert “mi van, ha nincs elég teje”. Eleve egy félelmet és önbizalomhiányt keltenek ezáltal az anyában.


Nem segítenek az elterjedt tévhitek és régi helytelen beidegződések sem.

De mi pontosan az igény szerintiség? Ha a gyerek sír, mert fázik, adunk rá egy meleg felsőt és megnyugszik, akkor ott nem volt szopizási igény a baba részéről. De ha tovább sír és szopizásra megnyugszik, akkor bizony ott volt az igénye a babának, amit jó esetben ki tudott elégíteni a mellen.


Ha ebben az esetben, megpróbáljuk cumival, ringatással megvigasztalni, akkor az már nem igény szerinti szoptatás, hiszen ott a baba igénye, de nem tudta kielégíteni úgy, ahogy ő szerette volna. Sokszor gondolunk ilyenkor arra, hogy “nem lehet megint éhes, hiszen most fejezte be a szopizást”, “nem hiszem, hogy szopizna, hiszen 1 órája hagyta abba”, “biztos csak álmos, ringatom és tuti elalszik”.


Az a baba, aki cumit kap, hogy megnyugodjon, elaludjon, szórakozzon, kicsit tovább húzzuk a szoptatások között eltelt időt, az nem igény szerint szoptatott baba. Szintén nem igény szerint szoptatott az a baba, aki minden este kap egy cumisüveg pótlást “hogy jobban aludjon”.

Semmi gond nincs ezzel, nem kötelező igény szerint szoptatni. Mindenkinek más az élethelyzete, szüksége, ösztöne, lehetősége, és minden döntést tiszteletben kell tartani. Csak leírtam, hogy lássuk tisztán a dolgokat, kezeljük helyén a fogalmakat és tudjuk miket okozhat egy-egy ártalmatlannak tűnő tévhit.